Író költő drámaíró eposz hexameterben

   Ez a második eposza az írónak, amelyet 2006 és 2007 nyarán készített 19 és 20 évesen. 1000 darab négy soros, hexameterben  írt versszakból áll, amely öt fejezetet és négy epizódot takar. Oldalt, a szöveg mellett találhatóak a szómagyarázatok és a más alkotásokra való utalások rövid magyarázatai.

    A klasszikus eposzok minden fő tulajdonságát magában hordozza, hiszen nem csak a hexameter, de az eposzi kellékek is mind bele lettek építve.

   A mű története egy kitalált jövőbeli bolygón játszódik, amelyen két városállam között ellentétek feszülnek. Atlasz, a főszereplő, karrierjét bejárva kíséri végig az olvasót a fejezeteken, míg az epizódokban mellékszereplők fejtik ki jobban az ,,ottani" világot.

 A páros rím és a 13 illusztráció a hangulatosabb és könnyebb olvasást hivatott bíztosítani, csakúgy mint a számozott szakok, a sorok előtti szereplők és a közeli magyarázatok.

Kellemes olvasást kívánok az alábbi rövid részlethez!

                                                                             I. FEJEZET: nemes ATLASZ

14

X         X          Csak járkált fel s alá töprengve magában,

             bordó szőnyeg lába alatt főúri szobában.

             Pirkadat émelygett a nemes szekrényeken által,

             portalan évkönyvek figyelék őt telve tudással.

                                               15

             Ráccsal tűzdelt ablakain ki-ki vélt szeme szállni,

             várta az alkalmát, mikor őt valahára kitűzik.

             Most kész volt csupa rongynyi medálért harcba beúszni,

             ám érezte az érmékért se lehetne hibázni.

16

             Hűen az önmaga céljaihoz többet gyakorolt még,

             csorbátlanná készült megformázni beszédét.

             Mint az agyagcserepekt, elméje csiszolta a szókat,

             élve se semmilyen élccel, sem kis botladozással.

17                          

             Élőlény néhány zöld mely hallgatta az esszét:

             burjánzó páfránylevelek követék szeme fényét.

             Mint szuronyerdő csapkoda minden mozzanat élve,

             söprött végig a zárkában senkit se kimélve…

18

             Lassacskán elfáradt, íróasztala mellett

             drága faszékén szmokingját igazítva pihent meg.

             Bőrtáskáját még egyszer kinyitotta-becsukta,

             mintha a bőröndön múlt volna sikernek a kulcsa.

                                               19

             Végre beállított kertjébe az éj autója:

             egy feketült Nisszán elegáns képében utaztak                                             Nissan: autómárka

             éjszínű vendégei, kik ketten keresék fel

             háznak urát, hogy nyomtalanul munkára vigyék el.

20

             Ifju sofőre kiszállt, felsétált majd emeletre,

             háznak keskeny lépcsőit dobbantva hagyá le.

             Útját egy lélek se szelé át, csendes s üres volt,

             mint egy régi, romos, hitet őrző s néma kolostor.

21                          

              Ajtó nyílott, szinte berontott már a szobába,

              ám megtorpant társát látván, várva szavára.

              Az felüdülve dilemmájából boldogan állt fel,

              mégis a vendégtől kívánt egy sziklaszilárd jelt.

22

Fiatal                           Hát itt volnánk, eljöttünk érted nemes Atlasz:

             cserje reménységünk, apa legjobb, büszke barátja!

             Induljunk!, mielőtt elkésnénk ─ kényes esélyed

             s prédikatív leleményed egy áldozatúl ide esne

                                               23

             végtelen, éhes, félrelökött, tört, tompa fogolynak,

             kit megemészt az idő, mint művészt számtalan újat. ─

             Fussunk! Mind nálad van-e szükséged nemes Atlasz?

             Vagy csak azon bőrtáskád egymaga lész utitársad?

24

Atlasz                         Megjegyzésed igen bölcsként érvelve hatott rám.

            Meglásd, üzleti emberré válsz jó eszed árán

            mint ravasz édesapád egykor s vágytelt tanuló sok…

            bár… igazad van mennünk kell haptákba hazulról!

25                                          

X                     Zár csattant s már kint a szabadban lélegezék az

            édes s frissen zsenge vidéklevegőt, noha csend van

            reggeltájt, nyáron, tikkasztó kánikulában.

            Mégis, felveri nap mint nap nyüzsgő autókkal,

26

            mint eme bámulatos példány Harmónia álmát

            s szürkült zöld levelekre az ólmot, port odavarrák.

            Színes tankok százai, ócska s jutányos olajzsák,

            effélét használ a szegény munkása manapság…

                                               27

            Hátul a vén ült öltönyben, feketés bot a kézben:

            bőn faragott sétálópálca drágakövekkel.

            Ajka mosolyra fakadt meglátván szűkszavu Atlaszt,

            kesztyűs kézfejet áldott adni, hogy üdvözölé azt.

28

           Sértésnek jele szikra se pattant, úri közöny volt.

           Már nyílt is számára az ajtó, hátra beguggolt.

           Gázt adván a fiú a volánnál: elrepülének,

           jobb kézben nem is ülhetnének mint a gyerekkel.

29                          

Öreg                          Hogy vagy mondd csak régi barátom, párbajok atyja,

           tested egészségét ugye makknak színe nyomasztja?

           Rengeteg embernek derekát már évei törnék ,

           ám te az éveket úgy, nos, látom gondtalan éléd.

30

Atlasz                         Csak fájdalmas tűk tűznek vérembe, tudod te

            ifjúságot, teststrapabírást, álmokat ébren,

            mégse jelenthetem azt, hogy benti erőm nem-e tört meg.

            Már csak a szók erejével támaszthatna fel énem.

                                               31

Öreg                         Szót se tovább Atlasz! Te Titán! Legalább te legyél nagy,

          népünk élén nem lehet egy megtört kezü hadnagy!

          Legfélelmetesebb helyzetben is értelek én már,

          bölcs fejet ember előtt, mégsem kellt kényszerü hajtsál.

2009 március 27-én pénteken kaptam lehetőséget, hogy a tv-ben

elmondjak néhány dolgot az eposzról egy kellemes beszélgetés keretében

Szeretném Bocsor Péter, egyetemi tanárom észrevételeit ajánani, aki számos tulajdonságára

rámutat a műnek:

Hegedűs Csaba Szónokok  című művében az antik epikus hagyományok és a modern magyar nyelv vegyítésére tesz kísérletet. A versforma és a nagyobb szerkezeti elemek következetes alkalmazása révén kialakuló sajátos megszólalásmód azonban túlmutat a kísérlet keretein. A formai és tartalmi korlátok a szerző számára kreatívan felhasználható kompozíciós eszközök, és így az elsőre szokatlan szerkezet segítségével izgalmas, humoros, és sokszor meglepően kifejező nyelvjátékot alkot.

A szöveget kiegészítő megjegyzések, illusztrációk, és a mű végén adott magyarázatok ugyancsak váratlan elemei az eposznak. Ez a látszólagos „kritikai kiadás” – amellett, hogy valóban igyekszik segíteni az értelmezést – egy újabb reflexiót enged meg a szerzőnek, amellyel a formai kísérlet adta lehetőségek mellett elfogadja, hogy az antik nyelv csak korlátozottan és magyarázatokkal kelthető életre.

A Szónokok a szerző rövid, de termékeny alkotói pályájának újabb állomása, ahol a tudatos formakeresés eredményeként sikerül egy sajátos, intelligens és szórakoztató hangon megszólalnia.