II. Kötet     2004 március – 2005 december

Közel 50 db vers kapott helyet a kötetben, mely tartalmaz

német és angol nyelvűeket is. Jellemzőek a név és szerelmes versek,

illetve olyanok, amelyek nem kaptak címet.

            Rímekre és a szótagszámra többnyire törekedtem, gyakorta tipikus

            szavak szinte mindenhol felfedezhetőek.

           A gimnáziumi tartózkodásom utolsó másfél, és a Szegedi egyetemen

           eltöltött fél évet foglalja magába a versek időbeli elhelyezése. Tehát

           időrendi sorrendben vannak és nem téma szerint.

(nincs cím)

Nincs ott senki és mégis

Mindenki ott van,

Felette, alatta is,

Hangok mindenhonnan.

Nem gát a fal, nem neki!

Folyvást bolyong ő

Ürességet átszeli,

Halvány folt a kő.

Elsuhan megannyiszor,

Megáll hosszasan…

De hasztalan mindenhol,

Hangja int halkan.

Ott van mindenki,

Még sincs ott senki!

Nem látják se bolyongni,

s rajtuk átkelni.

Mind fontos dolguk végzik,

Nem hallják egymás

társától, el csak tűrik,

Nincs soha nyugvás.

Keze halványodni kezd,

Lépte könnyebbül,

Várja, hogy jöjjön az est,

Könyörtelenül.

Addig meg nem áll, csak bolyong:

vagy megtalálják,

Míg áttetszőn lelket bont,

Vagy már elhagyták…

                             2004.03.18.

                             Gyümölcsfa

Megvédtelek,               Szelíd voltál,

álmomban,                   álmomban,

Nem szólhattam,          Rideg vagy most,

valóban.                       valóban.

Becéztelek,                  Elvettelek,

álmomban,                   álmomban,

Szerettelek,                  Láthattalak,

valóban.                       valóban.

Minden percben,

Minden jelben,

Érkezésed

Úgy elmaradt,

de álmomban

valóban

Láttalak:

Táncoltunk,

Úsztunk,

Birkóztunk

Közös gyümölcsfánk

Árnyéka alatt.

                                                                                   2004.03.29.

Mily csodás ha az ember kedvesét,

Virággal azonosítja,

Tulipánnak véli ifju nejét,

Lágy szirommal párosítja,

Lehet napja, enyhe szellője Ő,

Szép természeti jelenség,

Fehér csillag, szelíd bárányfelhő,

Téged óvó hű feleség,

Vagy egy kis állathoz hasonlítja,

Mellyel valami szép s közös,

Cirmos, bájos macska, kis bogárka,

Lyány arca ettől lesz vörös.

                                               2004.04.09.

Névnapra

Ember vagyok, mint a többi,

Különbbé mégis nevem tett,

Nevem! Mit tudnak kevesek.

Ki ismer mégis közel állt,

Kezet nyújtott életemben

Által kísért tengeremen!

Nem volt nevem, csak a szívem,

Megbecsülték, ha jó, ha rossz,

És szívem így ápoltatott.

Eme barátok megannyi,

Most sem küldtek feledésbe,

Örülnek, hogy velem éltek.

Hogy örömük kifejezzék

Nekem adták e szép napot

s Kívánnak boldog névnapot.  

                                                          2004.09.04.

Szívroham

Kutyául érzem magam,

Izzad a tenyerem, borsódzik a hátam.

Hassal az ágyamon sötétben nyögök

Izzadok jajgatok, szívemen nyöszörgök.

Szúr hasogat ha mozdulok fáj,

Fölöttem a plafonon a pók lesben áll…

,,Gyere kincsem hadd gubózzalak be,

  Neked már úgyis mindegy, én várok, gyere!”

Az öreg kaszás is keresztes

Istennek küldötte,

Mégis félek attól, hogy vele tartsak-e?

,,Gyere te ide, ne csak néha tűnj fel,

  Ha kell a szívem szívd ki szépen s tűnj el!

Minek kínzol? gyötrődöm én eleget!

A meleg kiizzasztja a lelkemet.”

De ezer kis szeme csak tovább mosolygott

Az eleven sötétben, hol mindenhol ő volt ott…

                                                                2005.01.01.

(címtelen)

Szép a magyar nyelv és tiszta ki tanulja

Ismeri a titkait, gyöngy betűkkel írja.

A két könnyű madár, szárnyalló létezés,

Vigyáznak egymásra, szimbiózus teremtés.

Összekötik a hazát, össze a szívem,

Megtámasztják fejem, megszülik kenyerem.

Gyümölcsöt és édes, ropogós süteményt,

Szakítok águkról, vehetek karjából,

De óvatosan velük, nehogy hűtlen legyek,

Hegedűshöz méltón bánjak jól veletek.

                                                  2005.04.30.

Fa

                        A fák lehetnek ezer évesek

                        s mesélhetnek ezer történet

                        üthetik                         őt

                        véshetik                       őt

                        megnyesik              koronájuk

                        levágják             madárnak fészkét

                        elveszik                    az odut

                        Még lejjebb                 őt

                        lehántják            készül a gerenda

                        közepén           nyárfa szíve ébenfa

                        húsából              sík összetolt váz

                        temető         azélőotthonminekemház

                        Kiszárít            benneteket is az idő

                        megtörtök        elporlad rajtatok a kő

                        hasadtok            ezer pici darabra

                        siratom mint zokszó nélkül állva

                        Így végzed,                  bútor.

s gyökered törzse a bakónak behódol

                         2005.05.01.

Emberciklusok

Deja vu Madmaselle

Eme szó vájt belém

Je taume kedvesem

Őrülök, hogy vagy nekem…

Azt hittem csak egy vagy

s Lám embertípus van sok

Íme kacagó nagyszájú Alíz

Zordul ismétlődő emberciklusok!

                             2005.09.10.

(nincs cím)

Szemeid türkizkék ékszeres dobozok, 

Kinccsel telt ládikák, aranyos öntetben,

Gyengédke őrei fiatal szívednek,

Szerelmet éhező termékeny tobozok.

                                   VAGY

Tükrei türkizkék ékszertelt ládikák

Kinccsel telt fiókok, aranyló keretben,

Álmai őrei fiatal szívének,

Szerelmet szomjúhzó teremtő gyémántkák.

                                                                       2005.10.21.

MEGJEGYZÉSEK: (kép) Az iskolai írás betűformái az 1777-es Oktatási-Nevelési Rendszer rendelkezése nyomán kiadott „szépírás”-tankönyvben / http://www.sulinet.hu/eletestudomany/archiv/1997/9705/egerisk/plajbasz.html